Kinyomtatható Dinós Színező – “Bátran kövesd a szenvedélyedet”

Az illedelmes vendég

Bónusz történet a Tanulságos Dinókalandok mesekönyvhöz

Egyszer volt, hol nem volt, messze innen, egy dinoszauruszok lakta ősi földön, élt egy kis dinó, Karcsi, aki imádta a festészetet és a rajzolást. Tehetsége messze földön híressé vált, sőt, még a dinó király is felfigyelt rá. Egy királyi versenyen győzedelmeskedett, jutalmául pedig bejárhatta egész Dinóföldjét. Utazása során lenyűgöző tájakat és különleges ősi lényeket örökített meg festményein, melyeket egy gondosan őrzött rajzmappában gyűjtött.

Egy napon Dinóföld déli részén, egy békés kis faluban talált szállást. A falu egy hatalmas vulkán tövében feküdt, amelyhez foghatót Karcsi még sosem látott ilyen közelről. Elhatározta, hogy megörökíti a csodás látványt festményén. Házigazdái, Mia és Lóránt, egy kedves fiatal dinópár, örömmel fogadták. A házukban egy üres szoba állt a vendégek rendelkezésére, amit Karcsi boldogan elfoglalt.

Mia és Lóránt igazi vendégszerető házigazdáknak bizonyultak. A szoba makulátlanul tiszta volt, friss virágillat áradt az ágyból, vacsorára ínycsiklandozó ételeket készítettek, reggelire pedig ropogós péksüteményt tálaltak fel. Meséltek a falu történetéről, és megnyugtatták Karcsit, hogy az ősi vulkán már régóta alszik, és nem kell kitöréstől tartania.
Karcsi hálás volt a kedvességükért. Minden apróságot udvariasan megköszönt, és ha bármire szüksége volt, azt udvariasan jelezte. Segítségét is felajánlotta a házimunkában, mosogatáskor vagy a főzésnél.

Pár héttel később Karcsi befejezte a vulkánról készült festményét. Büszkén mutatta meg Miának és Lórántnak, akik elismerően gratuláltak neki. A búcsú pillanata ekkor elérkezett, Karcsi megköszönte a vendégszeretetet, és ígéretet tett, hogy hamarosan újra ellátogat hozzájuk. Immáron barátként ölelték egymást, majd Karcsi elindult a kikötőbe, hogy hajóval utazzon tovább egy újabb kaland felé.

A mólón állva, váratlanul azonban megremegett a föld. Karcsi ijedten ugrott egyet, és abban a pillanatban rajzmappája kiesett a kezéből és beleesett a vízbe. Egyből lehasalt a földre és kihúzta azt, de már késő volt. A festmények színeit kimosta a víz, csak a körvonalak maradtak meg. Egy dinós színező és kifestő maradt belőle. Bosszúsan szállt fel a hajóra. “Hogy lehettem ilyen ügyetlen?” – gondolta magában.

A hajó elindult, és idővel Karcsi mérge elszállt. Már messze jártak a vízen, amikor visszatekintett a távolból a falura és a vulkánra, hogy az új barátaival, korábbi vendéglátóival töltött szép emlékekre gondoljon. Azonban szeme megakadt a vulkánok, ami már javában füstölt…