Dinó éjjeli LED lámpa – Dinós lámpa

A sötétség a barátod

Bónusz történet a Tanulságos Dinókalandok mesekönyvhöz

Egyszer volt, hol nem volt, messze innen, egy dinoszauruszok lakta ősi földön, élt egy kék pikkelyes kis dinó, Jenci. Jenci mindig vidám és játékos volt, de egy dologtól nagyon félt: a sötétségtől. Félt az árnyékoktól, a furcsa neszektől, és legszívesebben soha nem aludt volna a sötétben.

Egy napon Jencit elhívták barátai egy sátras, ottalvós táborba. Jenci nagyon izgatott lett, de ugyanakkor félt is. Nem akarta, hogy a barátai megtudják, hogy mennyire fél a sötétben, ezért már majdnem lemondta a táborozást.

Szerencsére Jenci bátyja, Barnabás észrevette, hogy szomorkodik. Amikor Jenci elmondta neki az aggodalmát, Barnabásnak támadt egy ötlete. Elővett egy régi éjjeli lámpást a padlásról.
„Ez az éjjeli lámpa varázserővel bír.” – suttogta Barnabás. „A fénye megszelidíti az árnyékokat, és segít megbarátkozni a sötétséggel.”
Jenci először nem hitt Barnabásnak, de aztán beleegyezett, hogy kipróbálják a szokatlan éjjeli lámpást. Amikor bekapcsolták, a dinós lámpa meleg fényt árasztott, és Jenci elámult. A fény játékosan táncolt a falakon, és vicces árnyékokat rajzolt szobájuk falára. Az árnyak Barnabás kézmozdulatait követték. Barnabás megmutatta Jencinek, hogyan lehet az árnyékokkal játszani. Dinoszauruszokat és egyéb őslényeket, sőt még egy repülő sárkányt is varázsolt a dinós lámpa fényével. Jenci hamarosan elfelejtette a félelmét, és kacagva szórakozott a bátyjával, ahogy a viccesebbnél viccesebb szituációk jelentek meg a falon.

Amikor eljött a barátokkal sátrazás ideje, Jenci már várta a sötétedést. Bekapcsolta az éjjeli lámpást, és eszébe jutott, hogy milyen szórakoztató volt Barnabással az árnyjáték.
A kis dinók összekuporogtak a sátorban és körbeülték a varázslatos lámpa fényét. Jenci izgatottan kezdett mesélni kitalált történeteket, miközben a kezeivel árnyakat vetett a sátor oldalára. Boldogan mutatta meg nekik a különböző trükköket, és hamarosan az egész tábor kacagástól zengett. Barátai csodálkozva hallgatták, és megkérték Jencit, hogy tanítsa meg őket is az árnyjátékokra. Jenci rájött, hogy a sötétség nem ijesztő, csak a mulatságos oldalát kell megfogni. Minden árnyékba bele lehet látni valami vicceset, ha a képzelőerőnket jól használjuk.

Ettől az estétől kezdve Jenci már nem félt a sötétben soha többé, köszönhetően testvérének és varázslatos éjjeli lámpájának.